"November a csapzott, deres,
szikkadt rögökön ücsörög,
lehelete szúrós, jeges,
sebzett lelkekben dübörög,
aztán lassan tovaballag,
csontszín ködruhája lebben.
Értük, kik régen meghaltak
ragyog, csillanó könnycseppben.
Halottaink emléknapján
krizantémtengerek között,
temetőnek rozsdás padján -
hol a szív szilánkra törött.
Elkorhadt fejfákra révedt -
távolban varjúraj neszez,
emléket fejfába vésett
megkopott felirat jelez,
November a csapzott, deres,
ködgúnyája szélben repked,
lehelete szúrós, jeges,
sírra szitál száz könnycseppet."
Horváth Piroska - November könycseppjei
Hagyomány
" Megérett a búza, sárgul a kalásza
Piroslik a szeme, kész az aratásra.
Dűl a kalásztenger, a kalongyák gyűlnek,
Aratók danája hangzik mindenünnet.
Amerre én járok, mindenütt aratnak,
Izzad a szegény nép, tüzében a napnak.
Arcát a tüzes nap perzseli keményen,
Bánja is a jó nép, dolgozik serényen.
Peng a kasza, sarló, csendül hegy, völgy, róna,
Nincs az a muzsika, amely szebben szólna:
Még a pacsirta is elhallgat dalával,
A levegő-égben némán lebeg, szárnyal. "
Benedek Elek - Aratáskor